Batik Viktória vagyok, munkámban és magánéletemben egyaránt a kommunikáció, az empátia és az érzelmi intelligencia fejlesztésével, és általuk az emberi kapcsolatok minőségének javításával foglalkozom. 

2010 óta dolgoztam különböző területekről érkező ügyfelekkel, és ezalatt a tíz év alatt felfedeztem, hogy a legtöbb probléma vagy konfliktus kezelése egyszerűbbé vált, ha empatikusan, nyitottan közelítettem a másik fél felé, és a megfelelő kommunikációs eszközöket választottam az adott szituációhoz. 

Arra gondoltam, rendhagyó bemutatkozásként elmesélem Neked az én történetemet, azt, hogyan is kerültem én kapcsolatba ezzel a módszerrel, hogyan alkalmaztam a saját életemben, és miért gondolom azt, hogy Számodra is hasznos lehet. 

Mindig is érdekelt az önfejlesztés és a pszichológia, amit elsősorban a saját traumáim feldolgozásának segítésére tanulmányoztam, autodidakta módon magamon kísérleteztem számos módszerrel.

Mint mindenkivel, velem is sok olyan esemény történt, amivel kapcsolatban úgy éreztem, túl nagy falat, nem tudok megküzdeni vele, és szerettem volna segítséget kérni, de minél jobban beleástam magam a probléma feltárásába, annál inkább éreztem, hogy lehúz, bekebelez, túlnő rajtam. 

Ráadásul a sajátos hitrendszerem akadályozott abban, hogy spirituális oldalról közelítsem meg a témát (bár feltétel nélkül elfogadom, és tisztelem, ha más ilyen vonalon találja meg a segítséget), így a legtöbb módszernek gyorsan hátat fordítottam. 

A menekülés amúgy is megküzdési stratégiává vált: először a párkapcsolataimból, majd később a férjem mellett megállapodva a munkahelyeimről távoztam mondvacsinált indokokkal, esetlegesen másokat megbántva, de semmiképp sem saját magamat felvállalva. 

Ma már tudom: a konfliktuskerülés, az, hogy úgy teszek, mintha minden rendben lenne, majd mikor már feszít, hogy nem lehetek önmagam, a hidak felégetése, "a bili kiborítása" mind-mind családi mintaörökség, amit nagyon nehéz felülírni - de nem lehetetlen. 

Mielőtt a coachingra rátaláltam, a folytonos munkahelyváltás elkezdett felőrölni, bárhol voltam, azt éreztem, ez nem az én helyem. Mindeközben a barátaim, kollégáim mindig hozzám fordultak nehéz helyzetekben.

Én már akkor láttam, hogy az esetek többségében elég lenne, ha látnák magukat kívülről, vagy látnák a másik embert (párjukat, főnöküket) más nézőpontból, így akaratlanul is tükröt tartottam nekik, vagy rávilágítottam az érem másik oldalára. 

De a saját utam, a saját megoldásom még mindig nem volt meg. 

Ebben az állapotban ismerkedtem meg a coaching fogalmával. A pozitív pszichológia számos gondolatát kezdtem el beépíteni az életembe, amelyből a legfontosabb az volt, hogy ha akarok valamit, ne azt nézzem, hogy mi akadályoz az elérésében, hanem azt, hogy mit tudok ma megtenni azért, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a célhoz, és azt a lépést tegyem meg, méghozzá MOST. 

Ennek megfelelően 2018. februárjában jelentkeztem a ProBona képzési központba, ahol egy gyakorlatorientált Proaktív Life Coaching képzés után sikeres,  Életviteli személyes fejlesztő végzettséget szereztem. (Államilag engedélyezett képzés, engedély száma: 001591/2017/D002)

2021 tavaszán eszköztáramat a Mediátor végzettséggel gazdagítottam a Közép-Európai Mediációs Intézetben, mellyel az Igazságügyi Minisztérium közvetítői jegyzékébe regisztráltam. Ezáltal jogosulttá váltam vitás ügyek (pl. válás, családi vita, egyéb polgári vita) peren kívüli, békés, alternatív rendezésére, közvetítésére. (Közvetítői nyilvántartási szám: T/003210)

Mit kaptam én a coachingtól? 

Egy módszert, ami nem a múltba tekint, hanem a jelenre és a jövőre fókuszál, ami nem másokra hagyatkozik, hanem az Emberben hisz, és ennek megfelelően ráhagyja a döntést, és persze a felelősséget. 

Ami úgy használja a pozitív pszichológiát, hogy nem csap át hurrá-optimizmusba, nem állítja, hogy a legnagyobb bajban is minden szivárványszínű, és hagyja megélni a magasságokat és a mélységeket egyaránt, de nem hagy bennragadni a völgyben. 

A tanfolyam elvégzésével megkaptam a számomra legfontosabb dolgot: hogy ezzel a tudással ne csak magamnak segíthessek, hanem szakmailag felkészült és jogosult legyek arra, hogy másokat is motiváljak a másként látásra.