Önfejlesztés karanténban - mindennek vége, vagy valami új kezdődik?

2020.03.21

Hosszú hónapok óta tervezem, hogy bemutassam nektek, min dolgozom. Rengeteg bemutatkozó posztot írtam. Töprengtem, milyen formában indítsam útjára, hogyan fogalmazzam meg, mit szeretnék átadni a vállalkozásommal. 

Csak egy lépés...

Az életem legtöbb nehéz döntésénél hiányzott a kezdő lépés; hogy valaki meglökjön. Próbáltam ehhez a kezdő lökethez segítséget találni, sok szakemberrel egyeztettem, teszteltem a posztjaimat, bejelentkeztem a Láthatatlan Egyetem Ötletmegvalósító Mastermind csoportba. Bármit, ami megadja a lendületet az induláshoz.

Vihar előtti csend...

Március közepéig, mint a legtöbben, én sem sejtettem, hogy egy ekkora kihívással találom szemben magam. Az események körülöttem mégis pillanatról pillanatra változtak meg. A vállalkozás tervezését felváltotta egy óriási kérdőjel, a produktivitásból hirtelen lett káosz és bezártság. A pozitív szemléletemet átvette az állandósult aggodalom.

Először csak azért aggódtam, hogy le kell mondani a nyaralást. Az egész télen át várva várt szabadtéri koncerteket, a margitszigeti piknikeket, családi és baráti eseményeket, találkozókat.

Egyik napról a másikra le kellett mondanunk a szokásos rutinról: a játszótérről, az edzőteremről, a napi bolti sétákról, ami közben meg kellett állni a szomszédos kutyafuttatónál, hogy a lányom megnézze a Vávává-kat.

Aztán jött a bezártsággal való megküzdés feladata: hogyan mondjam meg egy másfél éves totyogónak, aki önállóan hozza a cipőjét, és menne felfedezni a világot, hogy ezt most nem lehet? Hogy a világ biztonságos része most jó ideig a másfél szobás albérlet négy fala? Hogy most nem találkozhatunk a barátainkkal? Hogy hiába van otthon apa, neki dolgoznia kell, nem tud vele játszani?


Mindenről tudni akarok, de biztos jó ez Nekem?

Az információ hatalom. Tényleg?

Ahogy egyre kevesebbet láthattam a világból, egyre több hírrel, információval találtam magam szembe az internetről. Szinte minden szabad percemet, amit eddig a vállalkozással kapcsolatos ötletelés töltött ki, hírek olvasásával töltöttem.
És elindult a megállíthatatlan, az agyam fénysebességgel kezdett el zakatolni a szakadék felé: mi lesz, ha a járvány nem cseng le, mi lesz az idősekkel, mi lesz az egészségüggyel, mi lesz a munka nélkül maradtakkal, mi lesz a gazdasággal, mi lesz ha....?
Nem egészen négy napba telt, amíg a teljes pánik szélére sodortam magam.

Mindig is azt vallottam, a mélységeket is meg kell élni, hogy a negatív energia sem más, mint energia: fel kell használni. 

Így végül feltettem magamnak a legfontosabb kérdéseket: Mi lesz, ha ezt hónapokig így folytatom? Mit tudnék tenni, hogy jobb legyen? Hogyan tudnék segíteni azoknak, akik egyedül maradtak ugyanilyen gondolatokkal? Hogyan tudok berendezkedni a jelenlegi helyzetre hosszútávon? Hogyan tudnám mégis elindítani, amiről évek óta álmodom, amin hónapok óta dolgozom?

Ugrás az ismeretlenbe, avagy elhagyom a komfortzónám...

És ekkor rájöttem, hogy megkaptam a kezdő lökést. A vállalkozásötletem célja az volt, hogy segíthessek az embereknek egymáshoz közelebb kerülni. Egy támogató közösséget felépíteni, ami segít mindenkiből a legtöbbet kihozni. Megtanítani az embereket, hogyan kommunikáljanak megfelelően egymással, hogyan értsék jobban a másikat, hogyan értessék meg a saját igényeiket.
Úgy gondolom, ahhoz, hogy a járvány lecsengése után minél kisebb károkkal, minél gyorsabban talpra álljunk, erre most minden eddiginél nagyobb szükség van.

Ismerjétek hát meg, és kövessétek legújabb gyermekem, a S-Empathy Facebook oldalát, ahol a pozitív pszichológia alapú cikkek mellett online kávészünetekkel jelentkezek, hogy tudjunk Együtt Külön lenni.