Ki a felelős?

2020.06.04

Az utóbbi időben egyre több könyvben, beszélgetésben, coachingon merült fel a felelősség kérdése. A felelősségvállalás elengedhetetlen eleme az érzelmi intelligenciának, az önismeretnek, de nem csak ezért döntöttem amellett, hogy ez lesz a mai cikk témája.

Mint mindenkinek, nekem is vannak "alapelveim", amelyek meghatároznak, amelyekből nem engedek, amit elvárok magamtól és másoktól is megkövetelek. Számomra az elsődleges ilyen elv a felelősségvállalás.

Felmerült tehát a kérdés: mit jelent számomra a felelősség, miért fontos ez nekem?

Játszani tudni kell

"Jóllehet a meggyőződéseket és a viselkedési formákat tanultként hoztad magaddal, mégsem határozzák meg végleg a személyiségedet, és nem maradnak meg örökre: megtanulhatsz egy pozitívabb, asszertív magatartást".

Hiszek abban, hogy az élet mindenkinek más és más lapot osztott, de hasonlóan a kártyajátékhoz, mindenkinek ugyanolyan esélye van a nyerésre, attól függően, hogyan keveri a lapjait, melyiket tartja meg, mit dob el, és mennyit gyakorolja a játékot.

Persze az, hogy hová születtél, hogy milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel, mennyit bántottak, vagy dicsértek gyerekkorodban, milyenek voltak az eddigi kapcsolataid, és milyen mintákat hozol, befolyásolják a személyiségedet, de ez csak az első laposztás. Az, hogy ezeket a lapokat hogyan használod, rajtad múlik.

A múltbéli traumák, a velem történt életesemények magyarázatot adhatnak arra, miért lettem ilyen, de sohasem használhatom kifogásként arra, amit a jelenben teszek, hiszen most van választásom.

Vedd át az irányítást!

Az ember mindig hajlamos a könnyebb utat választani, ezek azonban általában csapdát rejtenek az út végén. Mások hibáztatása, a felelősség hárítása, és az áldozat szerepében ragadás is pontosan egy ilyen út.

Ha valaki folyton másokat okol az életében történt eseményekért, egyúttal azt is kijelenti, hogy nincs befolyása az életére, nincs döntési lehetősége. Hiszen az élet vele csak megtörténik, ő pedig az utasülésről szemléli, ahogy a körülmények, az időjárás, a politika, a gazdaság, a szülők, a férj, a főnök, a kollégák vezetik az autót, ami az élet útján halad.

Ahhoz, hogy átülhess az anyósülésből a vezetőülésbe, és magadhoz ragadhasd a kormányt, el kell fogadnod, hogy az életedet igenis te irányítod. A gondolatok a TE fejedben születnek meg, az érzések, amik a TE gondolataidra adott reakciók, a TE testedben jelennek meg, a szavak, amiket kimondasz, a TE száddal formálódnak meg, és a tettek, amiket teszel, vagy nem teszel a TE döntéseid. Senki más nem képes arra, hogy helyetted gondoljon, érezzen, mondjon, vagy tegyen dolgokat, ugyanígy te sem vagy képes másokat megváltoztatni, ellentétben önmagaddal.

Hogy könnyű-e beismerni, hogy hibáztál? Könnyű-e felvállalni, hogy azért vagy ebben a helyzetben, mert olyan döntéseket hoztál, amik ide vezettek? Egyáltalán nem az. Viszont lehetőséget ad arra, hogy kijavítsd a hibát, és tanulj belőle, hogy másképp dönts, vagy másként cselekedj.

A szomszéd fűje...

Már a gyermekvállalás előtt is - de azóta fokozottan - sokszor mondják nekem, hogy "Nektek könnyű, mert..." vagy "De jó nektek...". Ez a mondat néha felbosszant, mert arra gondolok, hogy bezzeg az ebbe fektetett időt, energiát, felelősséget nem irigyli a másik, de a legtöbbször mégis mosolyogva azt válaszolom: valóban jó.

Ahhoz, hogy itt tartsak az életemben, ami mások számára könnyűnek tűnik, rengeteg nehéz döntést kellett meghoznom, mint a legtöbb embernek. Nem volt könnyű, amíg odáig jutottam, hogy fel merjem vállalni ezeket a döntéseket, és hogy úgy hozzam meg őket, hogy ez más érdekeit, jogait ne sértse.

Ilyen döntés például, hogy mennyire hagyom, hogy az életemben történt események meghatározzák az életminőségemet: hagyom-e, hogy maguk alá teperjenek, és sodródom, tehetetlenül nézem az anyósülésről, merre megy az autó, amiben ülök. Vagy vállalom a felelősséget azért, hogy ha átveszem az irányítást, akár rossz irányba is mehetek, eltévedhetek, akár balesetet is szenvedhetek? Ezzel együtt, megadom-e az esélyt magamnak, hogy oda menjek, azt a célt érjem el, amit én jelölök ki magamnak?

Ha átülök a vezetőülésbe, én szabályozom a tempót, én határozom meg, milyen zene szóljon, milyen hangerővel, és milyen legyen a légkondi hőmérséklete. Viszont én vagyok a felelős azért is, hogy biztonságban legyenek a velem utazók (család, barátok), figyelnem kell a közlekedésben részvevőkre (a többi ember), és el kell döntenem, a mások által ajánlott utakon járok (elvárások), vagy egyéni utat választok (intuíció, megérzések, saját célok), bekapcsolom-e a GPS-t (kérek-e információt másoktól).

És persze dönthetek úgy is, hogy nem indulok el, hanem inkább otthon maradok, az ismert terepen, amit úgy hívunk, komfortzóna. Ez is egy döntés, ami a tiéd. Dönthetsz úgy, hogy nem vállalod a vezetés kockázatát, hogy nem próbálsz fejlődni, hogy nem veszed át az irányítást. De ezért a döntésért is te vagy a felelős, nem pedig az, aki mégis megteszi.

Ha úgy döntöttél, hogy a volán mögé ülsz, és te szeretnéd irányítani az autót, de még félsz elindulni, nem kell egyedül megtenned: kérhetsz segítséget egy tapasztaltabb sofőrtől, ha van ilyen a környezetedben, vagy választhatsz egyéni, vagy csoportos szolgáltatásaink közül, ahol nem csak a felelősségvállalást gyakoroljuk, de az úticélt is megtervezzük együtt.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel, és kövesd Facebook oldalunkat, ahonnan mindig értesülhetsz a legújabb bejegyzésekről!