A szerelemnek tényleg múlnia kell?

2021.06.16

Amikor szerelembe esünk valakivel, a legtöbbször azt szeretnénk, tartson ez az állapot örökké. Aztán valami történik, megváltozik. Bennünk, benne, körülöttünk. Sokszor észre sem vesszük, hogy történt valami, csak akkor, amikor már visszafordíthatatlan. Tehetünk valamit ez ellen? Egyáltalán, létezik örökké működő kapcsolat? Miért van az, hogy régen ez is jobban ment, hogy lehet, hogy manapság ritkaság számba mennek a jól működő, akár élethosszig tartó házasságok?

Ha felmerül a házasság témája, sokan azt vallják, hogy persze, régen nem volt ennyi válás, hiszen nem volt lehetőség a "menekülésre", inkább elviselték a rossz bánásmódot, a boldogtalanságot, mert nem volt lehetséges a válás. Ebben bizonyos mértékig egyet kell, hogy értsek. Vannak olyan kapcsolatok  -főleg a mérgezőek -, amikből az egyetlen opció, ha kiszállunk. 

(A válásnak, elválásnak is van azonban békés módja, erről a következő bejegyzésben olvashatsz, mivel szolgáltatásaink köre hamarosan Válási mediációval bővül).

Ma mégis inkább azokról a kapcsolatokról szeretnék írni, amik működhetnének akár örökké is, mégsem kapnak esélyt.

Régen minden jobb volt?

Ha megnézzük a régi házasságokat, könnyen láthatjuk, hogy fix közös értékek mentén köttettek: a párok általában hasonló élethelyzetből - közös lakóhely, hasonló anyagi körülmények, vallási közösségek közül választották ki egymást.

Most azonban a lehetőség végtelen. Nemcsak, hogy az ország, de a világ másik feléről is ismerkedhetünk, de nincs határ abban sem, hogy milyen társadalmi rétegben, korosztályban él szívünk választottja. A legfontosabb közös alap a szerelem lett, ami bizony törékeny, múlandó dolog.

Elromlott, veszünk újat

Emlékeztek még arra, amikor régen kilyukadt a zoknink és anyukánk, nagymamánk megvarrta? Mikor stoppoltál zoknit utoljára? Bevallom, én is inkább kidobom, és veszek újat. Tönkrement a telefon? Úgyis megvolt már pár éve, úgyis jött azóta 4 másik új modell, szebb, jobb, csillogóbb. A modern kor úgy szocializál bennünket, hogy ne bajlódjunk az elromlott, hibás dolgok megjavításával, felesleges a befektetett energia. De mi a helyzet a kapcsolatokkal?

Ha a párkapcsolat elején megkérdeznék tőled, mire lennél képes, hogy megkapd a szerelmed, és örökké együtt legyetek, valószínűleg azt mondanád, bármit. Aztán valami megváltozik, és a bármiből szépen lassan feltételek születnek, majd végül úgy látjuk, egyszerűbb elengedni, keresni mást.

Biztos, hogy ez a legjobb nekem?

Sokszor büszkén mesélem, hogy én első látásra megtaláltam mindenből a legjobbat. Az esküvőnk helyszínét, a közös albérletet, stb. Egy kolléganőm egyszer csodálkozva nézett rám, és megkérdezte: De honnan tudod, hogy a következő nem lenne sokkal jobb?

Elgondolkodtatott. A válaszom az volt, nem tudom, de ez nekem elég jó. Félre ne érts, nem azt mondom, hogy meg kell alkudni, és megállapodni az első lehetőségnél, akkor is, ha esetleg nem működik. Hibának tartom azonban, ha meg sem próbálunk tenni azért, hogy működjön, mert azt gondoljuk, vár ránk valaki, akiben nem lesz hiba, egy kapcsolat, ami majd magától tökéletesen működik. Lehet, hogy így van, és az is lehet, hogy éppen az, amit elengedünk, ráfordított energiával a legjobb opció lehetne.

Szerelemről tudományosan

Ha túltekintünk a romantikán, és tudományos szempontból tekintünk a szerelemre, semmi mást nem találunk, mint egy óriási hormonkavalkádot.

Gyomorban repkedő pillangók, föld felett lebegés, torkodban dobogó szív, remegő lábak, összeolvadás. A párkapcsolatok első időszakát "szimbiózisnak" hívják, nem véletlenül. Úgy érzed, egy percet sem akarsz távol tölteni a másiktól, ha mégis így alakul, véget nem érő üzenetváltások, repkedő szívecskék, cuki viták arról, ki tegye le előbb...

A tested hormonális állapota megváltozik, amikor megtalálod a neked tetsző embert, a tested az úgynevezett "szerelemhormont" - phenil-etil-amint (PEA) kezd termelni, ami az agyad azon területén kelti ki hatását, mint a tudatmódosító szerek: azáltal, hogy fokozza a dopamin termelést, mámoros boldogságot, és függőséget okoz.

Nem meglepő az sem, ha rajtad kívül mindenki más látja, hogy a kapcsolat nem jó irányba halad, és mindenki megpróbál kézzel-lábbal lebeszélni róla, te mégis ragaszkodsz a kiszemeltedhez: a PEA termelődése csökkenti a szerotonin szintet, ami a racionális és kritikus gondolkodást hivatott erősíteni. Az őrült szerelem időszaka ez, ami átlagosan 1-2 évig tart.

Tartson örökké...

A párkapcsolat első szakaszát, ahogy fent is említettem, szimbiózisnak nevezzük. Ekkor az "Én" háttérbe szorul, és átveszi helyét a "Mi". A legtöbbször - persze személyiségtől függően - semmire nem vágyunk jobban, minthogy együtt legyünk, teljesen egybeolvadunk szerelmünkkel. Mindent együtt akarunk csinálni, tanuljátok egymást, hajlamos vagy a saját igényeidet háttérbe szorítani (pl. nem szeretem a focimeccset, de a párom imádja, hát minden további nélkül nézem vele).

Belátható azonban, hogy ez az állapot, bármilyen jó érzés legyen is, a szervezet számára rendkívül megterhelő. Annak érdekében, hogy megóvja a szervezet károsodását, az agy magától állítja le a PEA hormon termelését. Ekkor két dolog történhet: a párkapcsolatnak vége szakad, vagy átalakul.

A szerelemhormon-szint csökkenésével újra előtérbe kerül az "Én", elkezdetek függetlenedni egymástól. Ezt a differenciálódás szakaszának hívjuk. Elkezded észrevenni a másik hibáit, többször vágysz saját élményre, ritkulnak az első időszakra jellemző közös idők. Viszont ez - ha résen vagy ebben a szakaszban, és odafigyelsz - nem jelenti feltétlenül a kapcsolat végét.

Itt az idő, hogy dolgozz magadon, és magatokért: kialakíthatjátok az egyéni és közös szokásokat, intelligensen vitázzatok, és mindkettőtök számára előnyös megállapodások szülessenek.

A hormontermelésben a főszerepet átveszi az oxitocin, melyet a másik érintése, közelsége, az intimitás és a szex is fokozhat, érdemes tehát erre is különös hangsúlyt fektetni.

Az önismereti munka is rendkívül fontos szerepet kap, ugyanis el kell tudnod fogadni, hogy ez az eltávolodás természetes folyamat, nem arról szól, hogy te lettél kevés, vagy a másik már nem szeret. A harmadik szakasz, a gyakorlás ugyanis az önmegvalósításról és a külvilághoz közeledésről szól. Meg kell tanulnotok egy párként, de külön személyiségként működni, egyensúlyt teremteni a közös és a külön töltött idő között.

Ha ez sikerült, az utolsó szakaszban, melyet Újraközeledésnek hívunk, már nagyon jól ismeritek egymást, és tudtok működni úgy, hogy közben mindketten önmagatokat adjátok. 

Az együttléthez két emberre van szükség, két független emberre. Az együttlét akkor gazdag, méghozzá mérhetetlenül gazdag, ha mindkét fél tökéletesen független. Ha függnek egymástól, akkor az nem együttlét, hanem rabság, rabszolgaság. Ha egymástól függnek, ha egymásba kapaszkodnak, ha birtokolják egymást, ha nem engedik egymást egyedül lenni, ha nem engednek egymásnak elég teret a növekedéshez, a fejlődéshez, akkor ők ellenségek és nem szeretők - ártalmasak egymás számára, mert akadályozzák egymást lelkük, lényük megtalálásában. Miféle szerelem az ilyen? Ez csak az egyedülléttől való félelem, nem pedig szerelem; csak félelmükben kapaszkodnak egymásba. De a valódi szerelem nem ismer félelmet. A valódi szerelem képes az egyedüllétre, a tökéletes egyedüllétre, és ebből az egyedüllétből fejlődik ki a valódi együttlét. (Osho)

Természetesen ebben a szakaszban is vannak közeledések és távolodások, de ettől már nem kell megijednetek.

Mikor van gond?

Nem lennének tönkrement kapcsolatok, és fájó szívek akkor, ha mindenki ugyanolyan tempóban, ugyanolyan intenzitással élné meg a különböző szakaszokat - de ez sajnos nem ilyen egyszerű. Előfordulhat, hogy amikor te még a szimbiózis időszakában vagy, a párod már az önmegvalósításra vágyik, ekkor jelenik meg a csalódottság érzése, hiszen úgy érezheted, hogy a másik fél megváltozott, és már nem is szeret. Gyakori probléma az is, ha a kapcsolat megreked egy bizonyos fázisban.

Mi segíthet?

Első lépésként, mint minden önismereti folyamatban, a tudatosítás, felismerés a kulcsszó. Tudni, látni, és megélni azt, hogy mi zajlik épp benned, és mi zajlik a párodban. A következő kulcs pedig a kommunikáció. Ahhoz, hogy megértsenek, meg kell tanulnod kifejezni magad, beszélni az érzéseidről, szükségleteidről, a másiknak pedig meg kell tanulnia meghallgatni, megérteni az üzeneteidet. Ehhez elengedhetetlen a tiszta, egyenes kommunikáció, amiben segítségedre lehetnek szolgáltatásaink.

Hogyan?

Akár egyedül, akár pároddal vágnál bele, a Párkapcsolati kommunikáció fejlesztés szolgáltatásunk támogat abban, hogy eredményesebb, harmonikusabb legyen a kapcsolatotok. 

Jelentkezz most, június 30-ig 20% kedvezménnyel, és küzdjétek le együtt az akadályokat!