A nagy átverés - Te kinek az álmaiért dolgozol?

2021.07.09

"Elmondom én neked gyermekem a boldog élet titkát: sokat kell tanulni, jó jegyeket kell szerezni, hogy bekerülj a jó nevű gimnáziumba. Eszedbe se jusson elkótyavetyélni az idődet holmi gyerekes dolgokra, játék, szórakozás, kikapcsolódás - ezek a buta gyerekeknek valók, neked, ha sikeres és boldog akarsz lenni, koncentrálnod kell, hogy bekerülj az egyetemre. 

Na de milyen egyetemre? Eszedbe se jusson valami "büfé-szakot", vagy művészképzést választani, hiszen azok éhenhalnak.. Gazdasági, mérnöki, orvosi vagy jogi karok, na, abból aztán annyi pénzed lesz, hogy örökké boldog leszel.

Ja, de persze előtte nagyon keményen, nagyon sokat kell dolgoznod, méghozzá alázattal. Mit mondasz? Hogy az alázat nem egyenlő a megalázással? Jaj édesfiam, ha te tudnád, hogy nekünk mit ki kellett állnunk a főnökünktől, de tűrtük, mert örültünk, hogy van munkánk. Tűrjed te is, ki kell bírni, ilyen a felnőttlét.

Tanulj, dolgozz tehát keményen, közben felejtsd el az álmodozást, hiszen ez az élet rendje: így kell felnőtté válni. A kemény munkával szerzett pénzt persze be kell fektetned valamibe, de aztán nehogy valami felelőtlen költekezésre gondolj: kell ház, kell autó, kell család, lehetőleg két gyerekkel. Nem, az egy gyerek nem gyerek, a három meg már túl sok. Kettő legyen. Ha ügyesek vagytok, akkor fiú-lány, hogy mindenből legyen egy otthon. Legyen megtakarítás is, hiszen anélkül nincs biztonság, biztonság nélkül pedig nincs boldogság.

Nagyon fontos szabály még, hogy a sorrendet véletlenül se borítsd fel, tehát: kemény tanulás, kemény munka, saját ház, kemény munka, saját autó, kemény munka, gyerek, kemény munka. Hogy valami előbb jött? Hát megőrültél te, hogy lehetsz ilyen felelőtlen? Na jó, ha már így alakult: dolgozz még keményebben.

Megvan tehát a tuti recept, ha így csinálod, tiéd a kulcs az örök boldogság kapujához. Mi, hogy úgy érzed, nem nyílik az ajtó? Akkor benned van a hiba, biztos elrontottad a zárat, mert nem tudod eléggé értékelni, amid van. Hogy neked ez nem elég? Hogy számodra más a boldogság? Hát akkor miért nem azt a kulcsot kerested eddig?"

Kell, kell, kell... De kinek?

Az egyetemi éveim alatt egy fiú elhívott sétálni. Sokat beszélgettünk, tervekről, célokról is. Megkérdeztem, mit keres ezen a szakon, majd azt felelte: 

"Én kétkezi munkát szeretnék végezni, imádom a fát, az érintését, a megmunkálását. Asztalos akartam lenni, de a szüleim azt mondták, hogy addig nem csinálhatok semmi ilyesmit, amíg nincs diplomám."

Nem tudom, hogy mi lett a fiúval, de sokszor eszembe jut. Vajon befejezte az egyetemet? Vajon megvalósította a vágyát? Asztalos lett, vagy egy irodában küzd? Vajon mit éreznek a szülei, most, hogy a munkaerőhiány miatt valószínűleg asztalosként rengeteg pénzt kereshetne a fiuk, sokkal többet, mint turizmus-vendéglátás alapdiplomával? Vajon boldog lett?

A személyiségünk fejlődése során számos szabállyal, korláttal találjuk szembe magunkat. Már egészen kicsi korunkban megtanuljuk a szüleinktől a viselkedés alapszabályait, hogy mit szabad, és mit nem, milyenek vagyunk, mire vagyunk képesek, milyen a minket körülvevő világ. Később aztán, ahogy bekerülünk az iskolába, a kortársaink, a tanáraink is elvárnak egy bizonyos fajta viselkedést, rendet. Felnőttként ugyanilyen elvárások érkeznek aztán a társadalomtól, a kollégáinktól, főnökeinktől, ezekből pedig kialakítunk egy önmagunknak felállított szabályrendszert.

Segít, vagy hátráltat?

A korlátok persze jók is lehetnek, hiszen kapaszkodót nyújthatnak a lépcsőmászásnál, a szabályok elengedhetetlenek a társas viselkedéshez, a veszélyek elkerüléséhez. De mi van akkor, ha egyszer csak azt látjuk, minden oldalról korlátok vesznek körül? 

Gondolj bele, hány olyan elvárás van az életedben, amit valamiért meg "KELL" tenned, még akkor is, ha egyáltalán nem kedvedre való, sőt egyenesen megkeseríti az életedet. Hány olyan van ezek között, amit a szüleid miatt teszel? Mennyi olyan, amit a társadalom vár el tőled? Ki mondja meg, hogyan kellene viselkedned, hogyan kellene kinézned, hol kellene tartania az életednek ennyi idősen? Mennyi belőlük az, ami segít téged az életedben, és mennyi az, amennyi hátráltat abban, hogy előre lépj?

A társadalmi elvárások olyan mélyen ivódnak belénk, hogy a legtöbbször fel sem ismerjük őket. Érzés szinten azonban mindig megjelennek: frusztráció, versengés, összehasonlítgatás, negatív jövőkép, rossz önértékelés. És a legveszélyesebb, hogy soha nincs vége, sosem érzed azt, hogy "megszereztem, elég lesz". Mindig többre és többre vágysz, hiszen mindig lesz több, jobb, újabb és lehet még jobban élni.

Mi lenne, ha a jól bevált, korlátos út helyett megnéznénk egy másik túraútvonalat? Lehet, hogy veszélyes? Előfordulhat. De az is lehet, hogy sokkal távolabbra visz, vagy sokkal szebb, tisztább, esetleg olyan dolgokat találok arra, amikről sosem mertem álmodni. Az is lehet, hogy ránézek, és azt gondolom, hogy ez nem az én utam. De legalább tudom, hogy van másik út.

Ahhoz, hogy megtaláld a saját céljaid, és a saját lehetőségeid, fontos tudni, hogy vannak más utak is. Lehet például gyereket vállalni lakásvásárlás előtt is. Vagy lehet nem vállalni gyereket egyáltalán. Lehetőséged van arra, hogy alkalmazottként élj, hogy vállalkozz, hogy tanulj, akár egész életedben. Lehet az is, hogy a te álmod valójában az, hogy egy szigeten élj, de az is, hogy egy belvárosi lakásban. Előfordulhat, hogy valójában művész szeretnél lenni, és az is, hogy asztalos.

A lényeg, hogy a saját céljaidért dolgozz, ehhez pedig meg kell tanulnod, mire is van valójában NEKED szükséged. Meg kell kérdezned, miért dolgozol. 

Miért fontos ez nekem? Mit akarok elérni? Egyáltalán, ezek az én álmaim, vagy ne adj isten valaki más elvárásai? Esetleg olyan dolgok, amiket mi fogalmaztunk meg ugyan, de azon korlátok alapján, amiket körénk raktak? Ugyanis, ha nem a saját vágyaidért dolgozol, vagy ha egyáltalán nem élvezed az odavezető utat, a végén nem fog boldoggá tenni, hiába kapod meg. 

A coaching számos eszközzel tud támogatni abban, hogy megtaláld, melyek azok az értékek, amik valóban fontosak számodra, milyen szükségleteid vannak és ezek alapján meg tudod határozni, mi az, amire valójában vágysz. Sőt, a kitűzött célokat az üléseken több szempontból megvizsgáljuk, kielemezzük, megnézzük a veszélyeit, részcélokra bontjuk, és felvázolunk egy utat az elérésükhöz.

Ha érdekel, hogyan történik mindez, foglalj időpontot Egyéni konzultációra, és találjuk meg együtt azt a célt, amiért érdemes lesz dolgoznod.